A blog 10. díjaa :DD

Sziasztok! Hatalmas boldogság ért ma, hiszen kaptam rengeteg hozzászólást kaptam chat-en és itt még nincs vége, egy gyönyörű díjjal is gazdagodott az én drága blogocskám. :D Most nagy az öröm nálam :))) Nagyon-nagyon szépen köszönöm Angeles de Luna -nak. :) <3<3

Szabályok:
1.Tedd ki a képet a blogodra! /kész/
2.Köszönd meg annak akitől kaptad! /kész/
3. Küldd tovább azoknak a blog íróknak akik szerinted megérdemlik! /kész/
4. Hagyj megjegyzést a blogjukon! /kész/

1. Kész!

 

2.Megtörtént, de azért még egyszer nagyon-nagyon köszönöm Sophie-nak! Puszi érte!

 

3. Akiknek tovább küldöm:

1.)http://bri-naomi.blogspot.com/
2.)http://myguardianangel-lexy.blogspot.com/
3.)http://ashleyandtaylorlove.blogspot.com/
4.)http://renesmeestory.blogspot.com/

5.)http://thebeautyandthebear.blogspot.com/

6.)http://daphneblogja.blogspot.com/

És persze még nagyon sokan megérdemelnék ezt a díjat.

4. Azonnal értesítem őket! :) /kész/

Újrakezdés

Sziasztok!! (:

Hosszú idő óta először úgy ébredtem fel, hogy megint írni akarok!! :)

És eszembe jutott egy ötlet, ami nem Twilight-os és saját egyedi ötlet :

Van egy lány, aki nevelő otthonban lakik. Az öregeknek segít, vagy a legjobb barátnőjével csavarog. Egyik nap levelet kap, hogy ő lett a nyertes és egy egész tanéven át kitanulhatja a hercegnősködést, és udvarhölgy lehet belőle. Ennek következtében sok - sok kalandba keveredik. Ha kíváncsivá tettelek kommentálj, vagy válasz, hogy érdemes- e belekezdenem.

Pusza Nika (:

Újra itt!! :)

Sziaasztok!! :)

Tudom nagyon régen írtam nektek, de arra gondoltam mi lenne ha még írnák nektek??:) Persze, csak úgy lenne értelme ha kapnék visszajelzéseket?? :) Mit szóltok, benne vagytok?? Annyi lenne az egész, hogy írtok ide a bejegyzéshez, igen, vagy nem .. Vagyis kezdjek bele új történetbe?? :) Vagy inkább hagyjam a blogolást?! Várom visszajelzéseiteket!! (:

Addig is byby Nika:)

Leila ezeket viseli a bulin*.* ^^,

Leila ruhája és cipője:

Leila karkötője:

29. fejezet és egyben az utolsó is – Egy jó nap…

(Leila szemszöge)

„Ash hirtelen megragadta a kézfejemet, de elsőnek félénken hátra pillantott, hogy megbizonyosodjon róla, szabad - e a pálya. Mikor meggyőződött róla, balját anyagul zsebre vágta, amíg másikkal összefonódott kezeinket lóbálta.”

- Lay, kicsim kérlek, gyere ide egy kicsit… - szólt anyum félénken!? „most miért halkította lejjebb a hangját?Ha lehalkitja tuti valami fontosat akar mondani. Wííí remélem, arról akar beszélni, hogy hogy áá mindegy csak mondja el! * közben pedig sunyin elmosolyodok.

- Megyek máár. – elengedtem szerelmem kezét, addig apu, Tinu és Ash fojtatták az utat.”Ajjaj ebből még baj lesz!”

*pár pillanat múlva *

- Tessék,anyuciiii. Mondani szeretnél valamit? – kérdeztem izgatottan.

- Háááát … én és a többiek arra gondoltunk, hogy mi lenne ha

- Haaaa? – vágtam a szavába.

- Ha lenne, kedved akkor nyugodtan ott aludhatsz a barátodnál. Persze felelősség teljesen!!

Hát kicsit sem lepődtem ám meg. Na, erre még gondolni sem mertem. És ááá ez nagyon – nagyon jóóó hííííír! – vigyorodtam el.

- Jaj, anyu, köszönöm, köszönöm. Persze felelősség teljesek leszünk.

- Oké. Na, menjetek és érezzétek magatokat jól!! - eliramodtam a szerelmem felé, hogy elújságoljam az igazán kellemes hírt.

Felmentünk a szobámba összepakolni a cuccokat. Hamar elköszöntünk mindenkitől, majd már indultunk is.

*fél órával később, a megérkezés pillanatában*

- Megérkeztünk! – kiáltott fel boldogan Ash.

- Látom! – mosolyodtam el, én is.

Bepakoltuk a cuccaim a barátom szobájába. Csodával határos módon most a ház tiszta üres volt, sehol senkit nem lehetett látni. Elmentünk ebédelni.

- Gyere velem szerelmem, igaz, hogy ezt holnap szeretem volna odaadni, bár meggondoltam magam és inkább most a legalkalmasabb rá.

Ezután Aston felhúzott a szobájába. Leültetett az ágyra, ő addig az éjjeli szekrényéhez ment és kihúzta a fiókot. Azután kivett belőle egy kis dobozt, visszazárta a fiókot és leült mellém.

- Tudod, “Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.”

/Honoré De Balzac/

Azt hiszem meghatottam, ahogy ezeket a szavakat meghallottam.

- Szeretlek – közelebb hajolt hozzám, és megérintette ajkaim. Egy hosszú szenvedélyes csók után átnyújtotta a dobozkát.

Szép lassan kinyitottam és kivettem a gyönyörű karkötőt. Az egész egy lánc, amin egy csodaszép szív-alakú medál körbeölel egy meseszép kék kristályt és egy nagyon szép farkas medál díszíti.

- Köszönöm, ez ez nagyon szép! – csókoltam meg – Felteszed!? – néztem rá szépen.

- Persze, add csak ide nekem!!

Feltette rám, majd ismét megcsókolt.

***

Este mikor megérkeztek Suék kicsit beszélgettünk, és filmeztünk is.

A másnaposokat néztük meg. Aminek a lényege nagy vonalakban: 4 pasi legénybúcsúzik, majd másnap reggel kiderül, hogy elhagyták a vőlegényt. Majd elindulnak megkeresni.

Hatalmas poén, aki még nem látta nyugodtan megnézheti!!

Elmentünk vacsorázni, utána felmentünk aludni…

***

Reggel én keltem fel legelsőnek. Ránéztem a telefonomra és döbbenten vettem észre, hogy sajnos ma van a nyár utolsó napja. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam egy jó kis programot.

Kiosontam a szobából és mindenkit felhívtam aki számít nekem, Ashnek, és persze nincs jelen pillanatban a környéken.

Majd visszamentem felkelteni a pasimat.

-Jó reggelt szerelmem. Hasadra süt a nap. - kuncogtam.

-Az ilyen reggeleket megtudnám szokni. - morgott elismerően.

-Én is, de gyere menjünk le reggelizni.

Mindenkit lent találtunk a konyhában.

-Jóó reggelt család! - köszönt be Ash.

-Nektek is! - kontráztak rá a többiek.

-Lenne kedvetek lejönni ma velem a partra, úgy ebéd után? - kérdeztem rá, amint leültünk enni.

-Igen! - válaszolták kórusban.

-Oké.

Megreggeliztünk, majd összepakoltuk a dolgokat.És megindultunk a partra.

-Na, végre már azt hittük soha nem érkeztek meg! - kiabált Paul és Emmett egyszerre. NA, mégis csak megérte a ma reggeli telefon számla...

-Sziasztok nektek is! - vigyorodtam el.

-Most, hogy már mindenki megérkezett ideje elindítani a nyár utolsó napjának buliját!! - szólalt meg Carlisle.

Sziasztok!
Megjött a friss:)
És egyben az utolsó feji is, még lesz egy epilógus és utána egy ideig majd szüneteltetni fogom a blogot!
Azért nagyon remélem megér nektek pár kommival!
Puszancs <3 Nika:)

Sziasztok!

Csak annyi lenne,hogy

*látom érdekel titeket a törim(legalábbis a többséget!*.*)

*ezért fojtatni fogom!:)

*és ha úgy hozza a jövő akkor lesz 2. rész is:)

Jah és picit várjatok még a frissel, mert 1 novellára jelentkeztem!:)

De hozni fogom!:)

köszi Nika

Sziasztok!!!!!

Hamarosan felkerül a következő, és egyben az utolsó fejezet!

Igaz, hogy lesz utána még pár sor befejezés is.

Gondoltam szólok nektek:)

További jó napot/estét! :D

byby:Nika:)

28. fejezet - Félreértések sorozata, avagy Boldog másnap

(Leila szemszöge)

„ Megálltam az ajtó előtt és lassan levettem a pólót, így újra meztelen voltam. Odamásztam hozzá, és ott fojtattuk, ahol abba hagytuk! „

Reggel boldogan ébredtem szerelmem ölelő karjai között. Lassan kinyitottam a szemem. Feltápászkodtam, magam köré fogtam a takarónkat és elindultam elvégezni a "reggeli teendőimet", de az ajtóban még visszanéztem életem szerelmére! Istenem, mivel érdemelhettem ki őt? Annyira ... De annyira szexi! És még az ágyban milyen! - mosolyodtam el magamban pimaszul.

*kb.30 perc múlva*

Épp a tükör előtt álok és fésülöm a barnás, szép hajkoronámat. Lehet, hogy le kéne vágni kicsit a hajamból. Tiszta töredezett az egész! Be kéne festeni. Unom már az egészet! Tuti jobban tetszenék Ashnek hupililásan. – magamban felkacagtam.

Na jó azért nem pont lilára, hanem talán szőkére vagy legalábbis olyan tincseket tuti rakatok bele! Remélem, az este folyamán nem voltunk olyan nagyon hangosak! Azért megnézem Tinust, hogy alszik-e még.

Átmentem Kriszhez, de ott megdöbbentem. A hugicám, nem volt az ágyában. Se a szőnyegen, se a nagy ruhás-cucc alatt, de még a szekrénybe sem volt! Ilyen nincs! Hol lehet? Meg kell találnom! Ash biztosan segít!

- Kicsim! Kelj feeel! - rázogattam.

Még alszik. Ohh olyan édes, imádni való, és még sorolhatnám! De, megkel találnom a húgomat!

-Kicsim, ébredj fel!

- Hagyjál aludni, anyuuu!

- Leila vagyo,k és hasadra süt a nap!

- Lay!? Mennyi az idő?

- ŐŐ ... Nem tudom, nem néztem meg, de gyere és segíts! Nem találom a picit!

- Megnézted már a szőnyegen?

- Persze!

- A szekrényben?

- Igen!

- Aa… fürdőtökben?

- Aha.

- Oké, akkor menjünk le, hátha ott van. Szeretlek! - próbált nyugtatni.

- Oké - mosolyodtam el.

Gyorsan felkeltünk az ágyról és megindultunk lefelé. Épp a konyhába mentünk, amikor hirtelen mintha négy személyt láttam volna az asztalnál. Megszokásból elővettem a tejet. De aztán hirtelen eldobtam és hátrafordultam...

- Anya, apu, Józsi!? Hát ti itt? Mi, hogy?

- Szia, neked is, drága kislányom! Ki ez a fiú? Mit keres itt alsónadrágban? Mi ez a kupi? Mit keresett Krisztina az ajtóban? Mi az ott? Mikor akartál beszámolni róla, hogy barátod van?

- Anya, én ...

- Ne szólj közbe! - ordított rám - Hol is tartottam, á megvan! Mit gondolsz, ki vagy te? Egy kis fruska!? Egyszer jövök haza és akkor is mire? Te jó isten!

- Megmagyarázhatnám!? Aston a neve és igen a barátom, de róla már tudtok, még Józsi is! Ő véletlenül lelocsoltam! Még csak most keltem fel! Én, mi már kitudja, mióta keressük! Este az ágyba tettem, nem is tudtam, hogy kimászik belőle!

Az, az izé, a sarokban? Sír Buksy Junior, a kutyusom, amit ajándékba kaptam Rontól! Amint jobban leszel!

Miért támadsz rám ok nélkül? Mi történt és megtudhatnám, hogy mit kerestek itt, amikor tudtom szerint otthon vagytok tele sérülésekkel!? - fakadtam ki.

- Az orvos szerint rendben leszünk, és nagyon hiányoztatok már nekünk! Szeretlek Lay, ne haragudj!

- Én is szeretlek anyu!

Odamentem hozzá és megöleltem, persze vigyázva ne hogy összenyomjam testvérkémet, mert ugyanis ő is anyu ölében volt.

- Behoztam a reggeli újságot együnk és olvassunk, meg persze beszélgessünk!

- Oké - válaszoltunk kórusban, amint nevettünk egyet.

Megreggeliztünk, és beszélgettünk a repülőútról, a kajákról, a felépülésről, és az iskoláról.

Épp az egyik újságot olvastam, amikor hirtelen egy apró, pici pók került a látóterembe. Megugrottam és akkorát sikítottam, hogy még a falak is tuti beleremegtek! A kezemben levő újsággal elkezdtem ütni. Az első ütésnél Csukó - ugyanis így neveztem el, - az újsággal együtt az asztalra csapódott. Csukót addig ütöttem amíg ki nem láttam jönni a belét. Minden egyes ütésnél boldogabb voltam. Lehet, kicsit horrorosnak tűnik, de jó érzés volt!

Persze a végén már apuék kivették a kezemből az újságot és eltakarították a maradványait.

Befejeztük a reggelit és úgy döntöttünk, hogy kimegyünk kicsit sétálni.

Mindenki a meleg időhöz képest felöltözött és kimentünk sétálni a ház mögötti erdőhöz. Mindig is érdekelt, mi lehet az erdőn túl. Így anyáékat rávéve, Tinussal kézen fogva megindultunk.

Tina hátraszaladt anyáékhoz, bár ő mindig is szeretett elöl haladni.

Ash hirtelen megragadta a kézfejemet, de elsőnek félénken hátra pillantott, hogy megbizonyosodjon róla, szabad - e a pálya. Mikor meggyőződött róla, balját anyagul zsebre vágta, amíg másikkal összefonódott kezeinket lóbálta.

Sziasztok!

Megjött a következő feji!!:)

Kérek pár komit!!:)

És nem utolsó sorban köszönjétek Dóónak.:)

byby:Nika:)

27.fejezet – Boldogság,szerelem …

„Lassan mi is elindultunk. Hazafele nem beszélgettünk, csak fogtuk egymás kezét és mosolyogtunk.”

(Leila szemszöge)

- Megjöttünk! Apu, itt vagy? – kérdeztem meg, ahogy beléptünk a házba. – Apuuu!!
- Semmi, gyere, fektessük le Tinát.
- Oké, menjünk.

Megkértem Astont, hogy adjon vizet B-nek és vigye ki pár percre. Én addig Krisztit lefektettem a kiságyába. Hamar el is aludt. Bár igaz, hogy már az autóban is szunyókált egy ideje. Lementem hozzá, a lépcső alján pedig megvártam.

Hamar csatlakozott hozzám és együtt kézen fogva felmentünk a szobámba. Becsuktuk az ajtót. Én neki dőltem az ajtónak és nem vettem le róla a szemem, ahogy a felsőjét vette le.”Hű milyen helyes, izmos! Mivel érdemelhettem őt ki magamnak? Annyira jóképű, szeretem!!” – kalandoztam el.

Ő hátrafordult és csibészesen rám mosolygott, majd közelített hozzám és először rám nézett mélyen lassan a szemembe, utána lehajolt a lepénylesőmhöz, és mézédes csókjában részesülhettem. Egy percre sem engedve el egymás ajkait, levetkőztettük a másikat, míg már csak a fehérneműink választották el mostanra felhevült testünket.

Hirtelen eltűnt alólam a talaj. Aston a karjaiba kapott és finoman az ágyra fektetett.
Fölém helyezkedett, és végigsimított a karomon, mire jóleső borzongás futott végig rajtam. Apró csókokkal hintette be a nyakam, majd a szemembe nézett, amelyben hatalmas vággyal teli tűz lobogott. Először nem értettem tétovázásának okát, majd rájöttem, hogy ez amolyan engedélykérés akar lenni a folytatásra.

Nem bírtam tovább, kezem közé fogtam az arcát, így húzva közelebb magamhoz, és éhes keselyűként kaptam ajkai után. Ezután ő sem fogta vissza magát; a hajamba túrva rántott magához, miközben egymás ajkait becézgettük.

Szenvedélyes volt, ugyanakkor hihetetlenül gyengéd is. Minden mozdulatával ügyelt rá, nehogy rám nehezedjen vagy ilyesmi.

Kezei a hajamról lejjebb vándoroltak, így elérték a melleimet. Puha ujjai finoman érintették bőrömet, majd csókunkat abbahagyva kezei helyét a szája vette át. Amint nyelve játékát megéreztem a mellbimbóimon, egyre sűrűbben törtek fel a sóhajaim.

Nyelvéve egyre lejjebb haladva csókolta végig testem, és mikor elért az ágyékomhoz, megszabadított az utolsó zavaró ruhadarabtól, a bugyimtól is.
Majd fordítottam a testhelyzetünkön „mondván én is nyújthatok kis örömöt neki, bár még szűz vagyok!”

Hosszan csókoltam őt. Egyre lejjebb haladtam izmos kockán, amik érintéseim nyomán megremegtek. Hamar elértem a boxeréhez. Velem együtt picit megemelkedett és eltüntette magáról a zavaró tényezőt. Amin persze mosolyogtunk, és fojtattuk ott ahol abba hagytuk.

Megérintettem férfiasságát, majd végighúztam rajta a kezemet. Jól eső morgásokat hallatott.

- Szeretlek! – suttogta nekem.
- Szeretlek! – vízhangoztam.

Nem sokáig maradtunk ebben a pózban, ugyanis a hátamra fordított. És ő is, mint én haladt lefele nőiességem felé. Nem kellett sok, máris megéreztem ujjait magamban. Felsikítottam a rám törő élvezettől.

Még egyszer felnézett rám.

- Akarlak, Leila!
- Igen, igen. Én is akarlak, Aston. Most, kérlek, tegyél most magadévá.

Nem kellett neki kétszer mondani. Vádliimat óvatosan szétfeszítette, majd megérezhettem Őt magamban. Az-az érzés leírhatatlan volt, mintha szárnyalnék a mennyben.

Először lassú, érzékies mozgás, majd átváltottunk vadabb, de annál szenvedélyesebb mozgásba.

Hamarosan elért minket a gyönyör. Felsikítottam, amint felértem a csúcsra, egyszerre értünk fel rá. Ash a buksiját rám hajtotta, és ismét felemelte, megcsókolt.

Amint sikerült lenyugodnunk magára húzott és betakargatott.

Hirtelen Buksy jelent meg az ajtóban.

„Uramisten! Azt a k*rva! Ha ez most apu lett volna, az biztos, hogy lenne, itt ne mulass! De csak a kutyuskám, Sír Buksy Junior! Szeretem, de az most váratlan volt.!”Ránéztem boldog páromra, majd együtt jóízűen felnevettünk.

Gyorsan felkeltem és magamra vettem Ash pólóját.”Tyű, még jó, hogy ilyen erős testalkatú, mert így pont beleférek.!”

Buksyt levittem, adtam neki inni és rohantam fel szerelmem ölelő karjaiba.

Megálltam az ajtó előtt és lassan levettem a pólót, így újra meztelen voltam. Odamásztam hozzá és ott fojtattuk, ahol abba nem hagytuk!


Sziasztok!
Háát szerintem elég érdekesre sikeredett, úgy hogy remélem érdemes pár komira!:)
pusza Nika:)

26.fejezet – A veszekedés, majd a jó békülés + a tábortűz… Kell még valami?

„A part mentén sétáltunk. Néha le is fröcsköltük egymást és pár csók is elcsattant. Nagyon romantikus pillant volt.
-Sziasztok! Merre, merre? – bukkant fel a többi farkas is...”

Na, tessék, komolyan egy perc nyugtunk sem lehet??Komolyan, mintha valaki szándékos belekavarna az életbe, hogy egy pici-icipici kis nyugtunk sem lehet?Nehéz megérteni??Szeretem Paulékat, de tényleg csak áá,mindegy.

- Sziasztok! – köszöntünk Ash-el.
- Na, gyerekek, nem jöttök le ma a tábortűzhöz? - Paul.
- Mi féle tábortűz? – kérdeztem rá?
- Hát nem tudom, hogy Ash mesélte-e, de van pár új farkas is a „bandában” és ideje megismerniük a Quilette legendákat! Gondoltuk mivel ti is idetartoztok, miért ne? – válaszolta.
- Felőlem mehetünk, de előbb beszólok apuéknak, mert tuti ki van akadva – kábultam el egy pillanatra.
- Oké, rendben, akkor olyan fél 7 fele La-Pushban, sziasztok! – köszöntek el a fiúk.
- Hello! – vágtuk rá szerelmemmel.

Összeszedtük a cuccainak és indultunk vissza. Hazafelé benyomtuk a rádiót. Épp Lolától – ne szólj című száma ment.

- Jaj, ezt imádom! Tök jól összehozta ezt a számot! – örültem fel.
- Hát akkor hallgassuk meg, oké? – pirított rám.
- Oké, nem kell nekem esni! – sértődtem meg.

Az út további részében nem is beszéltünk a másikhoz. „Nem értem, most mit mondtam? Nem értem itt már megszólalni sem lehet? Hát jól van, akkor csöndbe leszek!” – döntöttem el. A számnak hamar vége lett, a következő Charicetől – Pyramide száma.

- Hogy bírod ezt hallgatni? Tisztára, mintha valami nyávogás lenne! - nyavalygott Ash.
- Most megint mi van? Szerintem viszont elég jó hangja van! – szólaltam meg.
- Ja, biztos! – hagyta rám, de végül elkapcsolta egy másik adóra. Azon ment Duffitól a Mercy ment.
- Jézus! Te szólsz rám, hogy mit hallgatok? Ő Charicehoz képest egy nagy nulla! – fakadtam ki.
- Nulla? tudod mit, inkább ne hallgassunk semmit!
- Jó!
- Oké!

Pár pillanattal később, megérkeztünk apuhoz.

- Megjöttünk!
- Látom! – válaszoltam.

Kiszálltam, de mérgemben az ajtót rácsaptam.

- Á Lay, kicsim! a nagyiékat kiviszem a reptérre, mert indul a gépük. Köszönj szépen el tőlük, de Tinára neked kell figyelned, vigyázz rá! – puszilt meg.
- ő oké, de Nes hívott így átmegyek hozzá Tinával, jó? – lódítottam kicsit.
- Persze, na, menj! Szeretlek!
- Én is apu! – öleltem meg.
Odamentem a papáméhoz elköszöntem tőlük, jó utat kívántam, majd megöleltem és megpusziltam őket. Nagyiék beszálltak az autóba és apuval együtt elhajtottak. Bementem, összepakoltam kicsit, megetettem és itattam Buksyt, majd rendbe tettem a húgom és siettem vele együtt vissza Ashhez.

- Na, végre! Már azt hittem soha nem jö..ttök?Lay, ez nem gyerek mese lesz!Miáért hozod őt is el? – nézett rám, de azért segített bedobni a cuccokat a kocsiba.
- Mert, apuék elmentek és én vigyázok rá! Talán bajod van ezzel is? Mehetnénk végre? – morgolódtam.
- Persze. – válaszolta.
- Végre. – épp betettem Krisztit, mikor megfogta a karom és maga elé fordított.
- Leila, figyelj én, nézd bolond voltam és bocsánatot szeretnék kérni! Sajnálom! – hajtotta le a fejét.
- Én is sajnálom! – válaszoltam. Rám nézett, bele a szemembe és megcsókolt.”Hm, békülés csók ez is jól hangzik! De ideje menni! Nem nem akarok olyan jó itt ebben a pózban! Bár több is lenne!” – ábrándoztam el. Hirtelen szétrebbentünk, ahogy meghallottuk, hogy Tinám üti az ablakot.

Erre felnevettünk és indultunk is le,La-Pushra. Hamar megérkeztünk, kiszálltunk és mentünk is a többiekhez. Egyből felismertem Nest, Jacket, Pault, Jaredet, Sethet, Leaht, Samet, Emilyt és Embryt, felismertem még Suet is. De voltak páran, akiket egyáltalán nem.

- Hé, sziasztok! Már azt hittük, hogy leragadtatok valahol az út szélénél, egy bokorban! – vihogott Embry.
- Ha-ha-ha! Tudod Emb, nem mindenki olyan mit te! – pacsiztak össze!

Mindenkinek köszöntünk! Ash bemutatott Kimnek – ő is bevésődés csak Jaredé, Jack apukájának, Julienak – aki szintén bevésődés, csak Embryé. Akkor ott volt még Collin és Brendon is, akik az új falkatagként ismertek. Cserébe bemutattam nekik a féltestvéremet. Mindenkinek nagyon tetszett. Lassan Jack apukája belekezdett a mesélésbe. Elmesélte, hogyan lettek ők farkasok, hogy alakváltóknak nevezik magukat, és hogy van egy ősellenségük: a hidegek, amiből rögtön lejött, hogy a vámpírokra gondol.” Bár azt nem értem, ha Nes is vámpír, akkor mit keres a vérfarkasok között, és hogy – hogy Jack, aki egy farkas, neki a barátnője? Bár majd megkérdezem róla Asht. Amint a mesélésnek vége lett, mindenki szállingózott haza. Lassan mi is elindultunk. Hazafele nem beszélgettünk, csak fogtuk egymás kezét és mosolyogtunk.

Collin :

Brendon :

Julie (persze,picit fiatalabbnak képzeljétek el!) :


Sziasztok!!
Remélem kapok pár komit!!
És hogy tetszik nektek a feji!!:)
byby:Nika:)