26.fejezet – A veszekedés, majd a jó békülés + a tábortűz… Kell még valami?

„A part mentén sétáltunk. Néha le is fröcsköltük egymást és pár csók is elcsattant. Nagyon romantikus pillant volt.
-Sziasztok! Merre, merre? – bukkant fel a többi farkas is...”

Na, tessék, komolyan egy perc nyugtunk sem lehet??Komolyan, mintha valaki szándékos belekavarna az életbe, hogy egy pici-icipici kis nyugtunk sem lehet?Nehéz megérteni??Szeretem Paulékat, de tényleg csak áá,mindegy.

- Sziasztok! – köszöntünk Ash-el.
- Na, gyerekek, nem jöttök le ma a tábortűzhöz? - Paul.
- Mi féle tábortűz? – kérdeztem rá?
- Hát nem tudom, hogy Ash mesélte-e, de van pár új farkas is a „bandában” és ideje megismerniük a Quilette legendákat! Gondoltuk mivel ti is idetartoztok, miért ne? – válaszolta.
- Felőlem mehetünk, de előbb beszólok apuéknak, mert tuti ki van akadva – kábultam el egy pillanatra.
- Oké, rendben, akkor olyan fél 7 fele La-Pushban, sziasztok! – köszöntek el a fiúk.
- Hello! – vágtuk rá szerelmemmel.

Összeszedtük a cuccainak és indultunk vissza. Hazafelé benyomtuk a rádiót. Épp Lolától – ne szólj című száma ment.

- Jaj, ezt imádom! Tök jól összehozta ezt a számot! – örültem fel.
- Hát akkor hallgassuk meg, oké? – pirított rám.
- Oké, nem kell nekem esni! – sértődtem meg.

Az út további részében nem is beszéltünk a másikhoz. „Nem értem, most mit mondtam? Nem értem itt már megszólalni sem lehet? Hát jól van, akkor csöndbe leszek!” – döntöttem el. A számnak hamar vége lett, a következő Charicetől – Pyramide száma.

- Hogy bírod ezt hallgatni? Tisztára, mintha valami nyávogás lenne! - nyavalygott Ash.
- Most megint mi van? Szerintem viszont elég jó hangja van! – szólaltam meg.
- Ja, biztos! – hagyta rám, de végül elkapcsolta egy másik adóra. Azon ment Duffitól a Mercy ment.
- Jézus! Te szólsz rám, hogy mit hallgatok? Ő Charicehoz képest egy nagy nulla! – fakadtam ki.
- Nulla? tudod mit, inkább ne hallgassunk semmit!
- Jó!
- Oké!

Pár pillanattal később, megérkeztünk apuhoz.

- Megjöttünk!
- Látom! – válaszoltam.

Kiszálltam, de mérgemben az ajtót rácsaptam.

- Á Lay, kicsim! a nagyiékat kiviszem a reptérre, mert indul a gépük. Köszönj szépen el tőlük, de Tinára neked kell figyelned, vigyázz rá! – puszilt meg.
- ő oké, de Nes hívott így átmegyek hozzá Tinával, jó? – lódítottam kicsit.
- Persze, na, menj! Szeretlek!
- Én is apu! – öleltem meg.
Odamentem a papáméhoz elköszöntem tőlük, jó utat kívántam, majd megöleltem és megpusziltam őket. Nagyiék beszálltak az autóba és apuval együtt elhajtottak. Bementem, összepakoltam kicsit, megetettem és itattam Buksyt, majd rendbe tettem a húgom és siettem vele együtt vissza Ashhez.

- Na, végre! Már azt hittem soha nem jö..ttök?Lay, ez nem gyerek mese lesz!Miáért hozod őt is el? – nézett rám, de azért segített bedobni a cuccokat a kocsiba.
- Mert, apuék elmentek és én vigyázok rá! Talán bajod van ezzel is? Mehetnénk végre? – morgolódtam.
- Persze. – válaszolta.
- Végre. – épp betettem Krisztit, mikor megfogta a karom és maga elé fordított.
- Leila, figyelj én, nézd bolond voltam és bocsánatot szeretnék kérni! Sajnálom! – hajtotta le a fejét.
- Én is sajnálom! – válaszoltam. Rám nézett, bele a szemembe és megcsókolt.”Hm, békülés csók ez is jól hangzik! De ideje menni! Nem nem akarok olyan jó itt ebben a pózban! Bár több is lenne!” – ábrándoztam el. Hirtelen szétrebbentünk, ahogy meghallottuk, hogy Tinám üti az ablakot.

Erre felnevettünk és indultunk is le,La-Pushra. Hamar megérkeztünk, kiszálltunk és mentünk is a többiekhez. Egyből felismertem Nest, Jacket, Pault, Jaredet, Sethet, Leaht, Samet, Emilyt és Embryt, felismertem még Suet is. De voltak páran, akiket egyáltalán nem.

- Hé, sziasztok! Már azt hittük, hogy leragadtatok valahol az út szélénél, egy bokorban! – vihogott Embry.
- Ha-ha-ha! Tudod Emb, nem mindenki olyan mit te! – pacsiztak össze!

Mindenkinek köszöntünk! Ash bemutatott Kimnek – ő is bevésődés csak Jaredé, Jack apukájának, Julienak – aki szintén bevésődés, csak Embryé. Akkor ott volt még Collin és Brendon is, akik az új falkatagként ismertek. Cserébe bemutattam nekik a féltestvéremet. Mindenkinek nagyon tetszett. Lassan Jack apukája belekezdett a mesélésbe. Elmesélte, hogyan lettek ők farkasok, hogy alakváltóknak nevezik magukat, és hogy van egy ősellenségük: a hidegek, amiből rögtön lejött, hogy a vámpírokra gondol.” Bár azt nem értem, ha Nes is vámpír, akkor mit keres a vérfarkasok között, és hogy – hogy Jack, aki egy farkas, neki a barátnője? Bár majd megkérdezem róla Asht. Amint a mesélésnek vége lett, mindenki szállingózott haza. Lassan mi is elindultunk. Hazafele nem beszélgettünk, csak fogtuk egymás kezét és mosolyogtunk.

Collin :

Brendon :

Julie (persze,picit fiatalabbnak képzeljétek el!) :


Sziasztok!!
Remélem kapok pár komit!!
És hogy tetszik nektek a feji!!:)
byby:Nika:)