18. rész - Farkas vs. vámpír

(Aston szemszöge)


-Leila,tudnod kell,hogy én.... - kezdtem bele.Alig pár másodperc múlva fojtattam - Szóval,meséltem neked már a Quileute mondákról?? - kérdeztem tőle.
-Nem,még nem halottam róla!De miért kérdezed? - nézett rám azokkal a szép szemeivel.De aranyos amikor .... nem is ő mindig aranyos várjunk,hol is tartottam?Jaj meg van!
-Várj mindjárt megtudod!/Remélhetőleg!/ - motyogtam.Most mindent vagy semmit!Ahogy a mondás tartja - Tehát,tudod,anyum itt született La Pushban,a bátyjával(itt jön a képbe Harry Clearwater).Akiknek az apjuk leszármazottja volt az egyik Quileute embernek, aki tagja volt a törzsnek. - hablatyoltam,csoda,ha megérti.
-Igen!Értem. - motyogta szerelmem.
-És, azt tudtad,hogy a Quileute törzsnek az ősei farkasok voltak?? - kérdeztem rá.
-Nem,de most már igen! - jelentette ki,mire rá mosolyogtam.Jó kis feszültség csökkentő! - gondoltam.
-Tehát mivel fakasok, .... /Hatás szünet! - gondoltam/... így én is az vagyok! - böktem ki végre.Egy pillanatra lefagyott ő.Tehát akkor most már utálni fog! - gondoltam szomorúan és lehajtottam a fejem.

Azután végképp nem számítottam arra,hogy a kezeivel megfogja a fejem és a szemével fogok találkozni.

-Nézz a szemembe Aston!Figyelj!Engem, hm, szóval nem érdekel,hogy mi vagy ki vagy!A lényeg,hogy a szerelmem vagy és ez a fontos!Jó nem azt mondom,hogy nem fontos,hogy mi vagy!De nekem te magad vagy a fontos!Érted?? - nézet rám.
-De mi van,ha megtámadlak,vagy,vagy nem is tudom! - fakadtam ki.Hihetetlen ez a lány!Itt áll előtte egy vérfarkas és még csak meg nem riad! - ordibáltam gondolatban,de olyat éreztem a gerincemnél,amit nem,sőt nagyon nem szeretem volna!A fenébe ilyenen felhúzni magamat!És mi van,ha most elfut?? - lettem egyre dühösebb.
-Áj hátrébb,siess! - ordítottam rá.Ő hátra lépett pár lépést.
-Rendben! - motyogta.

A szememet becsuktam és éreztem azt,az érzést a gerincemnél.Pár másodperc múlva átalakultam előtte a farkassá.És kinyitottam a szemeim.

A döbbent fejével találtam magamat szemben,majd boldogság és a szerelemmel is.Lassú lépésekkel közelített hozzám.Először a hátamat kezdte simogatni,majd a fejem búbjáig,onnantól haladt a pofámhoz.Egy puszit nyomott rá.És átölelte a nyakamat.
Annyira jó érzés fogott el ettől a kis gesztustól,hogy éreztem,a farkamat csóválni kezdem.

Alig telt bele pár perc /ami óráknak tűnt/, hideg és oltári büdös szakot éreztem meg.Először nem figyeltem rá,de aztán egyre intenzíven éreztem.Elő tört belőlem egy morgás féleség.Azután észbe kaptam.Hiszen ezek vámpírok!És Leila is itt van!Jézusom,most mi lesz?Hogyan védjem meg?Mit csináljak? - csak úgy záporoztak belőlem a kérdések,persze gondolatban.

Majd megpillantottam úgy 50-100 méterre tőlünk a "hidegeket".3-man voltak.Lay közben még mindig simogatott.Az orrommal lökdösni kezdtem a kocsi irányába.De nem akaródzott elindulni.Nem tehettem mást nyüszítettem.
-Azt szeretnéd,ha elindulnák? - kérdezte szerelmem.Erre csak egy bólintást kapott.De már késő,mert meghallottak minket.És közelítenek.Gondolkodás nélkül fordultam feléjük,és morogtam rájuk.

Szerencsémre nem csak vámpírok voltak a közelben,rajtunk kívül,ha nem Jared,Sam,Seth és Quil.És meghallották a nyüszítés-morgás féleségemet.Tehát jöttek segíteni.
-Mi történt Ash? - kérdezte gondolatban az alfám.
-Laynak elmondtam és közben megjelentek! - gondoltam vissza.
-Értem,mi elintézzük őket,te addig vigyázz rá!Rendben? - kérdezett vissza,miközben Layra néztünk.
-Oké! - gondoltam.
-És mit szólt a kicsike,hozzá? - gondolázta Jared.
-Jared!Most inkább a feladatra koncentrálj! - morgott meg az alfa.
-Oké!
-Öhm,itt van a ruhám,szerintem kelleni fog! - rötyögött Quil.
-Haha! - morogtam.
-Na,akkor indul a vámpíros játék! - gondolkozott el Jared.

A falka elkezdte "kergetni" a hidegeket.Én addig megpróbáltam a háttérbe lökdösni Layt.

-Menj,csak!Segíts nekik! - motyogta szerelmem.Erre csak megráztam a fejem,ő pedig mosolyt erőltettet az arcára,de a félelem ott bujkált.

Vonyítások,nyüszítések,ordítások hallatszottak a környezetünkből.Leilán látszott,hogy fél,de megpróbálta tartani magát.Nem bírtam ki.Arcon nyaltam, és ő nevetni kezdett,majd abba hagyta.

-Oké,minden rendben!Elintéztük őket!De majd át kéne ugrani Cullenékhez,beszédünk lenne velük.!Akkor mi mentünk! - jött hozzánk Sam.
-Rendben! - majd Quil.
-Hát ez ránk fért,ha benne vagy hívd el Emilyhez,biztos szívesen meg ismerkedik vele! - gondolta Sam.
-Csak előbb nyugtasd meg a kiscicát! - és megérkezett Jared.
-Jared! - morogtam rá.
-Jól van na!Mi mentünk,pápá! - röhögött Jared.
-Szia!Vigyázz rá! - gondolták,és mentek is tovább.

Amikor sikerült lenyugodnom,elmentem egy közeli bokorhoz és felvettem a kapott ruhát.És már siettem is vissza szerelmemhez.Vissza mentünk a kocsihoz,majd elindultunk.

-Szép vagy farkas alakban!Ha már itt tartunk akkor ezt szereted volna elmondani Los-Angelesben,ugye?És ezért kaptam farkast tőled a szülinapomra!Halkan megjegyzem,mostantól mindig ezzel fogok aludni vagy veled! - hadarta el és közben elpirult.
-Nos,igen ezt, és köszönöm!Benne vagyok egy alvásban,de nem este kéne,azt csinálni?? - vigyorogtam rá.
-De,azt hiszem! - pirult még jobban be.Jaj annyira cuki!!!Mindig!! - gondoltam.
-Nagyon félsz még?Meghiszem,hogy mondhatok ilyet,jesszusom!Hisz ez természetes! - hebegtem.
-Ugye azok vámpírok voltak? - kérdezett rá.
-Igen! - válaszoltam pár perc múlva rá.
-Köszönöm,hogy ezt megosztottad velem!Szerelmem! - motyogta.
-Nem én köszönöm,hogy vagy nekem! - szólaltam meg.
-Akkor este nálam? - pirult be ismét szerelmem
-Aha,hagyd nyitva az ablakod!Szia!Szerelmem,megjöttünk!Akkor később találkozunk! - hadartam el egy szuszra.Le állítottam a motort és közel hajoltam hozzá.Megcsókoltam.Szerelmem is vissza csókolt.Majd szép lassan elváltak ajkaink és egymás szemébe néztünk.
-Akkor később találkozunk!Ne feledd,ablak!Szia! - pusziltam meg.
-Oké,várlak! - majd kiszálltam ő pedig beállt a félhajtóra.

Be mentem az erdőbe és futottam.Fej ki szellőztetés képen.Aztán már csak azt veszem észre,hogy Samék házánál vagyok.Bementem.Ott találtam Jacket,Nessiet meg a többieket.
-Jókor jöttél haver! - szólalt meg Jack.
-Köszi,remélem nekem is hagytatok! - leültem és én is falatozni kezdtem.
-És,hogy fogatta a kis csaj? - kérdezte Embry.
-Em!Ő a barátnőm!És Leila a neve! - szidta le Nes.
-Már hallottuk! - mondták egyszerre a fiúk.

Még,úgy egy-két órát beszélgettünk.Megbeszéltük,hogy holnap elhozom ide is Layt.Nes örült,hogy végre nem kell,majd titkolóznia a legjobb barátja előtt.

Innen indultam haza.Csak Sue volt otthon.Vele is beszélgettem és megvacsoráztunk.Azaz ő evett én meg csak "nyomtam a rizsát".Elmeséltem,hogy elmondtam Laynak a mivoltom.Ő örült neki,hogy végre én is boldog vagyok.Csak,azt sajnálja,hogy Leah még nem találta meg a bevésődését.Azt is mondtam,hogy ma nála alszom.Ettől,csak még jobban örült.

Hamar elköszöntem és indultam is Layhoz.Útközben össze találkoztam az unokatestvéreimmel is.Meglepő módon,még Leah is boldog volt,hogy már nem vagyok egyedül.De ő csak Sam miatt lett ilyen.Amúgy meg egy kedves,boldog és nyílt ember,azaz vérfarkas volt.De,úgy látszik ő is kezd a régi lenni.Na mindegy!Tehát siettem vissza a bevésődésemhez.


Sziasztok!
Megjött az új feji!=)
Kérlek titeket,hogy írjatok megjegyzést!Kíváncsi vagyok,hogy Aston szemszögéből jól megvan-e írva!És nagyon szépen köszönöm:
-a több,mint 1100 látogatót!,
-és 16 rendszeres olvasót!
Puszancs<3!!!