„ Megálltam az ajtó előtt és lassan levettem a pólót, így újra meztelen voltam. Odamásztam hozzá, és ott fojtattuk, ahol abba hagytuk! „
Reggel boldogan ébredtem szerelmem ölelő karjai között. Lassan kinyitottam a szemem. Feltápászkodtam, magam köré fogtam a takarónkat és elindultam elvégezni a "reggeli teendőimet", de az ajtóban még visszanéztem életem szerelmére! Istenem, mivel érdemelhettem ki őt? Annyira ... De annyira szexi! És még az ágyban milyen! - mosolyodtam el magamban pimaszul.
*kb.30 perc múlva*
Épp a tükör előtt álok és fésülöm a barnás, szép hajkoronámat. Lehet, hogy le kéne vágni kicsit a hajamból. Tiszta töredezett az egész! Be kéne festeni. Unom már az egészet! Tuti jobban tetszenék Ashnek hupililásan. – magamban felkacagtam.
Na jó azért nem pont lilára, hanem talán szőkére vagy legalábbis olyan tincseket tuti rakatok bele! Remélem, az este folyamán nem voltunk olyan nagyon hangosak! Azért megnézem Tinust, hogy alszik-e még.
Átmentem Kriszhez, de ott megdöbbentem. A hugicám, nem volt az ágyában. Se a szőnyegen, se a nagy ruhás-cucc alatt, de még a szekrénybe sem volt! Ilyen nincs! Hol lehet? Meg kell találnom! Ash biztosan segít!
- Kicsim! Kelj feeel! - rázogattam.
Még alszik. Ohh olyan édes, imádni való, és még sorolhatnám! De, megkel találnom a húgomat!
-Kicsim, ébredj fel!
- Hagyjál aludni, anyuuu!
- Leila vagyo,k és hasadra süt a nap!
- Lay!? Mennyi az idő?
- ŐŐ ... Nem tudom, nem néztem meg, de gyere és segíts! Nem találom a picit!
- Megnézted már a szőnyegen?
- Persze!
- A szekrényben?
- Igen!
- Aa… fürdőtökben?
- Aha.
- Oké, akkor menjünk le, hátha ott van. Szeretlek! - próbált nyugtatni.
- Oké - mosolyodtam el.
Gyorsan felkeltünk az ágyról és megindultunk lefelé. Épp a konyhába mentünk, amikor hirtelen mintha négy személyt láttam volna az asztalnál. Megszokásból elővettem a tejet. De aztán hirtelen eldobtam és hátrafordultam...
- Anya, apu, Józsi!? Hát ti itt? Mi, hogy?
- Szia, neked is, drága kislányom! Ki ez a fiú? Mit keres itt alsónadrágban? Mi ez a kupi? Mit keresett Krisztina az ajtóban? Mi az ott? Mikor akartál beszámolni róla, hogy barátod van?
- Anya, én ...
- Ne szólj közbe! - ordított rám - Hol is tartottam, á megvan! Mit gondolsz, ki vagy te? Egy kis fruska!? Egyszer jövök haza és akkor is mire? Te jó isten!
- Az orvos szerint rendben leszünk, és nagyon hiányoztatok már nekünk! Szeretlek Lay, ne haragudj!
- Én is szeretlek anyu!
Odamentem hozzá és megöleltem, persze vigyázva ne hogy összenyomjam testvérkémet, mert ugyanis ő is anyu ölében volt.
- Behoztam a reggeli újságot együnk és olvassunk, meg persze beszélgessünk!
- Oké - válaszoltunk kórusban, amint nevettünk egyet.
Megreggeliztünk, és beszélgettünk a repülőútról, a kajákról, a felépülésről, és az iskoláról.
Épp az egyik újságot olvastam, amikor hirtelen egy apró, pici pók került a látóterembe. Megugrottam és akkorát sikítottam, hogy még a falak is tuti beleremegtek! A kezemben levő újsággal elkezdtem ütni. Az első ütésnél Csukó - ugyanis így neveztem el, - az újsággal együtt az asztalra csapódott. Csukót addig ütöttem amíg ki nem láttam jönni a belét. Minden egyes ütésnél boldogabb voltam. Lehet, kicsit horrorosnak tűnik, de jó érzés volt!
Persze a végén már apuék kivették a kezemből az újságot és eltakarították a maradványait.
Befejeztük a reggelit és úgy döntöttünk, hogy kimegyünk kicsit sétálni.
Mindenki a meleg időhöz képest felöltözött és kimentünk sétálni a ház mögötti erdőhöz. Mindig is érdekelt, mi lehet az erdőn túl. Így anyáékat rávéve, Tinussal kézen fogva megindultunk.
Tina hátraszaladt anyáékhoz, bár ő mindig is szeretett elöl haladni.
2 megjegyzés:
Szia :)
végre sikerült. Most már nem fagy le ez a szar :)
a fejezet nagyon jó lett. De mikor hozod a következőt? majd küld akkor át, és én lebétázom neked :D
puszii
Sziaaa.:)
juhúúú.:)
köszii.:):D
oksi majd küldödm:D
pusziiiiiiiiii.:):D<3
Megjegyzés küldése