Sziasztok!!!!!

Hamarosan felkerül a következő, és egyben az utolsó fejezet!

Igaz, hogy lesz utána még pár sor befejezés is.

Gondoltam szólok nektek:)

További jó napot/estét! :D

byby:Nika:)

28. fejezet - Félreértések sorozata, avagy Boldog másnap

(Leila szemszöge)

„ Megálltam az ajtó előtt és lassan levettem a pólót, így újra meztelen voltam. Odamásztam hozzá, és ott fojtattuk, ahol abba hagytuk! „

Reggel boldogan ébredtem szerelmem ölelő karjai között. Lassan kinyitottam a szemem. Feltápászkodtam, magam köré fogtam a takarónkat és elindultam elvégezni a "reggeli teendőimet", de az ajtóban még visszanéztem életem szerelmére! Istenem, mivel érdemelhettem ki őt? Annyira ... De annyira szexi! És még az ágyban milyen! - mosolyodtam el magamban pimaszul.

*kb.30 perc múlva*

Épp a tükör előtt álok és fésülöm a barnás, szép hajkoronámat. Lehet, hogy le kéne vágni kicsit a hajamból. Tiszta töredezett az egész! Be kéne festeni. Unom már az egészet! Tuti jobban tetszenék Ashnek hupililásan. – magamban felkacagtam.

Na jó azért nem pont lilára, hanem talán szőkére vagy legalábbis olyan tincseket tuti rakatok bele! Remélem, az este folyamán nem voltunk olyan nagyon hangosak! Azért megnézem Tinust, hogy alszik-e még.

Átmentem Kriszhez, de ott megdöbbentem. A hugicám, nem volt az ágyában. Se a szőnyegen, se a nagy ruhás-cucc alatt, de még a szekrénybe sem volt! Ilyen nincs! Hol lehet? Meg kell találnom! Ash biztosan segít!

- Kicsim! Kelj feeel! - rázogattam.

Még alszik. Ohh olyan édes, imádni való, és még sorolhatnám! De, megkel találnom a húgomat!

-Kicsim, ébredj fel!

- Hagyjál aludni, anyuuu!

- Leila vagyo,k és hasadra süt a nap!

- Lay!? Mennyi az idő?

- ŐŐ ... Nem tudom, nem néztem meg, de gyere és segíts! Nem találom a picit!

- Megnézted már a szőnyegen?

- Persze!

- A szekrényben?

- Igen!

- Aa… fürdőtökben?

- Aha.

- Oké, akkor menjünk le, hátha ott van. Szeretlek! - próbált nyugtatni.

- Oké - mosolyodtam el.

Gyorsan felkeltünk az ágyról és megindultunk lefelé. Épp a konyhába mentünk, amikor hirtelen mintha négy személyt láttam volna az asztalnál. Megszokásból elővettem a tejet. De aztán hirtelen eldobtam és hátrafordultam...

- Anya, apu, Józsi!? Hát ti itt? Mi, hogy?

- Szia, neked is, drága kislányom! Ki ez a fiú? Mit keres itt alsónadrágban? Mi ez a kupi? Mit keresett Krisztina az ajtóban? Mi az ott? Mikor akartál beszámolni róla, hogy barátod van?

- Anya, én ...

- Ne szólj közbe! - ordított rám - Hol is tartottam, á megvan! Mit gondolsz, ki vagy te? Egy kis fruska!? Egyszer jövök haza és akkor is mire? Te jó isten!

- Megmagyarázhatnám!? Aston a neve és igen a barátom, de róla már tudtok, még Józsi is! Ő véletlenül lelocsoltam! Még csak most keltem fel! Én, mi már kitudja, mióta keressük! Este az ágyba tettem, nem is tudtam, hogy kimászik belőle!

Az, az izé, a sarokban? Sír Buksy Junior, a kutyusom, amit ajándékba kaptam Rontól! Amint jobban leszel!

Miért támadsz rám ok nélkül? Mi történt és megtudhatnám, hogy mit kerestek itt, amikor tudtom szerint otthon vagytok tele sérülésekkel!? - fakadtam ki.

- Az orvos szerint rendben leszünk, és nagyon hiányoztatok már nekünk! Szeretlek Lay, ne haragudj!

- Én is szeretlek anyu!

Odamentem hozzá és megöleltem, persze vigyázva ne hogy összenyomjam testvérkémet, mert ugyanis ő is anyu ölében volt.

- Behoztam a reggeli újságot együnk és olvassunk, meg persze beszélgessünk!

- Oké - válaszoltunk kórusban, amint nevettünk egyet.

Megreggeliztünk, és beszélgettünk a repülőútról, a kajákról, a felépülésről, és az iskoláról.

Épp az egyik újságot olvastam, amikor hirtelen egy apró, pici pók került a látóterembe. Megugrottam és akkorát sikítottam, hogy még a falak is tuti beleremegtek! A kezemben levő újsággal elkezdtem ütni. Az első ütésnél Csukó - ugyanis így neveztem el, - az újsággal együtt az asztalra csapódott. Csukót addig ütöttem amíg ki nem láttam jönni a belét. Minden egyes ütésnél boldogabb voltam. Lehet, kicsit horrorosnak tűnik, de jó érzés volt!

Persze a végén már apuék kivették a kezemből az újságot és eltakarították a maradványait.

Befejeztük a reggelit és úgy döntöttünk, hogy kimegyünk kicsit sétálni.

Mindenki a meleg időhöz képest felöltözött és kimentünk sétálni a ház mögötti erdőhöz. Mindig is érdekelt, mi lehet az erdőn túl. Így anyáékat rávéve, Tinussal kézen fogva megindultunk.

Tina hátraszaladt anyáékhoz, bár ő mindig is szeretett elöl haladni.

Ash hirtelen megragadta a kézfejemet, de elsőnek félénken hátra pillantott, hogy megbizonyosodjon róla, szabad - e a pálya. Mikor meggyőződött róla, balját anyagul zsebre vágta, amíg másikkal összefonódott kezeinket lóbálta.

Sziasztok!

Megjött a következő feji!!:)

Kérek pár komit!!:)

És nem utolsó sorban köszönjétek Dóónak.:)

byby:Nika:)

27.fejezet – Boldogság,szerelem …

„Lassan mi is elindultunk. Hazafele nem beszélgettünk, csak fogtuk egymás kezét és mosolyogtunk.”

(Leila szemszöge)

- Megjöttünk! Apu, itt vagy? – kérdeztem meg, ahogy beléptünk a házba. – Apuuu!!
- Semmi, gyere, fektessük le Tinát.
- Oké, menjünk.

Megkértem Astont, hogy adjon vizet B-nek és vigye ki pár percre. Én addig Krisztit lefektettem a kiságyába. Hamar el is aludt. Bár igaz, hogy már az autóban is szunyókált egy ideje. Lementem hozzá, a lépcső alján pedig megvártam.

Hamar csatlakozott hozzám és együtt kézen fogva felmentünk a szobámba. Becsuktuk az ajtót. Én neki dőltem az ajtónak és nem vettem le róla a szemem, ahogy a felsőjét vette le.”Hű milyen helyes, izmos! Mivel érdemelhettem őt ki magamnak? Annyira jóképű, szeretem!!” – kalandoztam el.

Ő hátrafordult és csibészesen rám mosolygott, majd közelített hozzám és először rám nézett mélyen lassan a szemembe, utána lehajolt a lepénylesőmhöz, és mézédes csókjában részesülhettem. Egy percre sem engedve el egymás ajkait, levetkőztettük a másikat, míg már csak a fehérneműink választották el mostanra felhevült testünket.

Hirtelen eltűnt alólam a talaj. Aston a karjaiba kapott és finoman az ágyra fektetett.
Fölém helyezkedett, és végigsimított a karomon, mire jóleső borzongás futott végig rajtam. Apró csókokkal hintette be a nyakam, majd a szemembe nézett, amelyben hatalmas vággyal teli tűz lobogott. Először nem értettem tétovázásának okát, majd rájöttem, hogy ez amolyan engedélykérés akar lenni a folytatásra.

Nem bírtam tovább, kezem közé fogtam az arcát, így húzva közelebb magamhoz, és éhes keselyűként kaptam ajkai után. Ezután ő sem fogta vissza magát; a hajamba túrva rántott magához, miközben egymás ajkait becézgettük.

Szenvedélyes volt, ugyanakkor hihetetlenül gyengéd is. Minden mozdulatával ügyelt rá, nehogy rám nehezedjen vagy ilyesmi.

Kezei a hajamról lejjebb vándoroltak, így elérték a melleimet. Puha ujjai finoman érintették bőrömet, majd csókunkat abbahagyva kezei helyét a szája vette át. Amint nyelve játékát megéreztem a mellbimbóimon, egyre sűrűbben törtek fel a sóhajaim.

Nyelvéve egyre lejjebb haladva csókolta végig testem, és mikor elért az ágyékomhoz, megszabadított az utolsó zavaró ruhadarabtól, a bugyimtól is.
Majd fordítottam a testhelyzetünkön „mondván én is nyújthatok kis örömöt neki, bár még szűz vagyok!”

Hosszan csókoltam őt. Egyre lejjebb haladtam izmos kockán, amik érintéseim nyomán megremegtek. Hamar elértem a boxeréhez. Velem együtt picit megemelkedett és eltüntette magáról a zavaró tényezőt. Amin persze mosolyogtunk, és fojtattuk ott ahol abba hagytuk.

Megérintettem férfiasságát, majd végighúztam rajta a kezemet. Jól eső morgásokat hallatott.

- Szeretlek! – suttogta nekem.
- Szeretlek! – vízhangoztam.

Nem sokáig maradtunk ebben a pózban, ugyanis a hátamra fordított. És ő is, mint én haladt lefele nőiességem felé. Nem kellett sok, máris megéreztem ujjait magamban. Felsikítottam a rám törő élvezettől.

Még egyszer felnézett rám.

- Akarlak, Leila!
- Igen, igen. Én is akarlak, Aston. Most, kérlek, tegyél most magadévá.

Nem kellett neki kétszer mondani. Vádliimat óvatosan szétfeszítette, majd megérezhettem Őt magamban. Az-az érzés leírhatatlan volt, mintha szárnyalnék a mennyben.

Először lassú, érzékies mozgás, majd átváltottunk vadabb, de annál szenvedélyesebb mozgásba.

Hamarosan elért minket a gyönyör. Felsikítottam, amint felértem a csúcsra, egyszerre értünk fel rá. Ash a buksiját rám hajtotta, és ismét felemelte, megcsókolt.

Amint sikerült lenyugodnunk magára húzott és betakargatott.

Hirtelen Buksy jelent meg az ajtóban.

„Uramisten! Azt a k*rva! Ha ez most apu lett volna, az biztos, hogy lenne, itt ne mulass! De csak a kutyuskám, Sír Buksy Junior! Szeretem, de az most váratlan volt.!”Ránéztem boldog páromra, majd együtt jóízűen felnevettünk.

Gyorsan felkeltem és magamra vettem Ash pólóját.”Tyű, még jó, hogy ilyen erős testalkatú, mert így pont beleférek.!”

Buksyt levittem, adtam neki inni és rohantam fel szerelmem ölelő karjaiba.

Megálltam az ajtó előtt és lassan levettem a pólót, így újra meztelen voltam. Odamásztam hozzá és ott fojtattuk, ahol abba nem hagytuk!


Sziasztok!
Háát szerintem elég érdekesre sikeredett, úgy hogy remélem érdemes pár komira!:)
pusza Nika:)