17.rész - A beszélgetés

(Leila szemszöge)

"Majd bebújtam az ágyba a puha takarók közé."

Hirtelen egy éles hang "hasítja szét" a fejem.Nehezen kinyitom az ólom nehéz szemeimet,amikor,elég élesen hallom.És mi volt az??Természetesen,az ébresztőóra!Hát ilyen nincs,ki húzta fel? - kérdeztem magamtól gondolatban.Már épp elértem volna,amikor sikeresen a földön landoltam.

Összegezve:az óra csöng és én meg a földre estem.Na tessék,ilyen béna is csak én lehetek!Se baj,egy kis finom szülinapi torta reggelire!Komolyan,ha nem rendezték volna meg,el is felejtettem volna.De ha belegondolok elfelejtettem.Nem másét,ha nem a sajátom.Ügyes vagyok! - szidtam magam.

És ismét azon kapom önmagam,hogy elkalandoztam és az még mindig csöng.Feltápászkodtam és kinyomtam.Ezután, a mozdulat sor után, bementem a fürdőbe.Zuhanyoztam,fogat mostam és felöltöztem /valami elfogathatóba/.

Amint,kész lettem átmentem megnézni a húgicám.Remélem nem ébresztettem fel senkit! - motyogtam magam elé halkan.
-Leila,picim.Mit settenkedsz? - kérdezte nagyi.
-Nagyi,papi ti én,reméltem nem ébresztettelek fel titeket!Amúgy csak megnézni szerettem volna Krisztit,hogy nem kelt-e ő is fel. - motyogtam zavaromban,lehajtott fejjel.
-Ő még alszik,ne aggódj!Ha már itt tartunk akkor mi már rég fenn voltunk! - magyarázta papi.

-Reggelit kérsz,Leila? - kérdezte a nagymamám.
-Persze! - válaszoltam.

Leindultunk a lépcsőn.Lefelé haladva finom illatokat éreztem.És észre vettem,hogy apu sehol nincs.

-Nagyi,apu hol van?Megint bekellet mennie?Remélem nem történt nagy baj! - mondtam inkább magamnak,mint nekik.
-Ne aggódj annyit,mert ráncos leszel!Édesapádat meg behívták,valami ügy miatt. - magyarázta papi.
-Értem,ti nem esztek velem? - néztem rájuk.
-Nem,picim,mi már ettünk!Jó étvágyat!Kérsz még valamit? - tolta elém a sok-sok finomságot.
-Nem!Köszönöm szépen! - bólogattam és habzsoltam is be a kaját.

Reggelire pirítóst ettem és a kakaót ittam /az elmaradhatatlan,természetesen/.
A nappaliból a tv hangját mertem felfedezni.Biztos a nagyszüleim nézik. - gondoltam.Nem sokkal később meghallottam a Tom&Jerryt.Tehát felkelt a húgom! - állapítottam meg.

Hamar befejeztem a reggelim és felálltam kivinni a cuccom,de abban a pillanatban a tesóm megfogta a lábam, és ennek következtében megcsúsztam és a tányér meg a pohár a földön landolt,ami beleállt a kezembe.Abban a másodpercben rátekintettem Krisztire,de szerencsére csak egy karcolás esett a lábán.A kis mázlista,bezzeg én! - mondtam önmagamnak.

Pont egyszerre jajdultunk fel,ezen nevetésben törtünk ki.De a nagyi rontott ránk megijedve,de kicsit meglágyult,ahogy meglátta mi történt,vagy csak gondolom,mert megint mérges.

-Jézusom!Leila,mi történt?Minden rendben?Ohh... - nyögte nagyi,amint meglátott minket - Gyertek mossuk és ragaszuk le!Tehát irány a fürdő! - jelentette ki.
-De még enni szeretnék a tortámból,kérlek nagyi! - szólaltam meg.
-Nem,előbb megmosod magad és csak utána,de csak keveset! - szólt a lépcsőről.
-Rendben! - sóhajtottam.

Felbattyogtam és bementem a fürdőbe.Alig nyitottam be máris egy adag víz talált szembe.

-Kriszti,elég,hagyd abba! - ordítottam rá.
-Sajalom! - motyogta.Erre csak megpusziltam.
-Meg hoztam a kötszert,Kriszti,te mehetsz!Várj meg a szobádban!Gyere Leila,hadd nézzelek! - kérlelt.
-Oké,tessék! - nyújtottam felé a kezem.

Egy sort hümmögött,majd bekötötte.

-Készen is vagyunk! - jelentette ki - Mehetsz is és ehetsz a tortádból,picim! - szólalt meg.
-Köszönöm! - nyomtam puszit az arcára és szaladtam is le.

Kivettem a hűtőből a maradék tortám és bevittem a nappaliba.Leültem a kanapéra és falatozni kezdtem,miközben a tv-t néztem.Valami sorozat ment benne.Épp egy izgalmas résznél tartott,amikor csöngettek.

-Kinyitom! - kiáltottam.
-Szia!Szerelmem! - ölelt meg,majd megcsókolt Ash.Én meg elolvadtam volna,ha nem fogja meg a derekam.
-Szia!Gyere be! - húztam be /feltéve,ha sikerülne/.
-Öhm köszi,de inkább,kint szeretnék,beszélni veled! - hangsúlyozott ki minden szót.
-Oké,csak felszaladok a kabátomért és beszólok a nagyszüleimnek! - motyogtam.
-Ez,csak természetes! - magyarázta.

Rögvest fel is szaladtam,a nagy kupiban megtaláltam a jackem.Közben "belefutottam" a papiba.

-Ennye,hova sietsz,így? - kérdezte vigyorogva.
-Én csak,hm,Ash itt van értem és elmegyünk,kipróbálni a kocsit,elvigyük Krisztit,papi? - kérdeztem rá.
-Nem kell,majd mi vigyázunk rá!Jó mulatást!Szia! - puszilt meg.
-Szia! - és már szaladtam is szerelmem karjaiba.

Elmeséltem szerelmemnek a szitut,így kocsival mentünk.Az utca végén megálltunk és helyet cseréltünk.Ő vezetett.Indultunk is tovább.Valami erdős részre vezettet.Amikor megérkeztünk kiszálltunk,de valahonnan ismerős.Majd elindult balra,egy ösvényen.Addig-addig sétáltunk,még egy rétre nem értünk.Ott belekezdett a mondandójába.

-Leila,tudnod kell,hogy én....

Sziasztok!
Remélem tetszik az új rész!
Mostanában kicsit elfoglalt leszek,de ne aggódjatok!A frisst megpróbálom hozni!Addig is remélem ehhez a fejezethez kapok pár komit!A kövi fejivel kapcsolatban annyit,hogy lesz benne egy kis változás és ha az tetszik,akkor egy darabig,azt fojtatnám!
Puszancs<3!