10.rész - A kórházban

(Leila szemszöge)

"Addig a többiek lejöttek és megvacsiztunk,mert már sötétedet és megbeszéltük,hogy holnap délben megyünk Krisztiékhez.Azután elköszöntünk és mentünk aludni."

Szobámba beérve elfogott egy érzés.Mintha újra kicsi lennék és várnák anyuékra,hogy jöjjenek be és mondjanak nekem egy szép történetet,de ma már tudom,hogy ez nem fog menni.Mert,szerencsére ki nőttem a kisgyerek korszakomat.

Elmentem zuhanyozni,átöltözni a kedvenc pizsimbe és megcsináltam az ágyam.Bebújtam és el is aludtam.

Más nap reggel,úgy ébredtem fel,hogy épp ásítottam és közben pedig leestem az ágyról a földre.Igen ez az én formám.Majd felkeltem és beágyaztam.Kerestem egy pólót és rövidnadrágot,mert itt LA.-ban jó az idő.ÉS megmosakodtam és utána indultam le reggelizni.

-Szia! - kiáltottak nekem a konyhából.
-Sziasztok!Már ennyi az idő,hogy mind ketten fenn vagytok?? - kérdeztem meglepődve és persze álmosan.
-Aha. - szólak vissza.

A konyhában elfoglaltuk az asztalt amíg Nessie kiszolgált minket.
-Na és mit eszünk?? - szólaltam meg pár másodperc múlva.
-Hát tojásrántottát,remélem ízleni fog! - Nes.
-Hát ha nem méreg! - jelentette ki Ash.Erre Nes tarkón csapta.Én meg szóban szidtam meg.
-Ash hogy mondhatsz ilyet és nézd - itt bekaptam egy falatot és ami azt illeti nagyon-nagyon finom lett - látod nem,nem mérgező!!És mit is ígértél meg tegnap ha??Akkor tartsd magadat hozzá kérlek! - szidtam le.
-Rendben és sajnálom!Tőled is Renesmee! - kért bocsánatot. - Amúgy igazad van Nes tényleg finom! - jelentette ki.
-Köszönöm! - motyogta Nes.

Hamar megreggeliztünk és úgy döntöttem,hogy megmutatom a többieknek,hogy hol laktam eddig,azaz az iskolámat,a játszóteremet /természetesen nem csak az enyém!/ és a titkos saját helyemet ahova mindig mentem.

Útóljára hagytam a kedvenc fagyizómat,ahol mindenki benyomott legalább 3 gombócosat.

Onnan haza mentünk és átöltöztünk,igen ilyenkor Alice-re hasonlítok!Mert,mellettem sokszor kell átöltözni,meg szeretném ha anyuéknak bejönnének a barátaim.

Majd nem sokára elindultunk a kórházba.De előbb rendeltünk taxit,amit Astonnak kellett állnia a reggeli incidens miatt.

Végre oda értünk a kórházhoz.Én már rettentően izgatott voltam,remélem nincs komolyabb bajuk.

A recepcióhoz mentünk és megkérdeztem,hogy hol találom anyuékat.A recepciós nő elég furán méregetett minket,de ahogy elnéztem legjobban engemet.Biztos azt hitte,hogy csak egy kislánya van anyunak.De szerencsére ez nem tartott sokáig.Én hamar elkértem anyunak a szoba számát és a többieket húztam is magammal.

Felmentünk a lifttel,bekanyarodtunk egy folyosóra,majd elfordultunk jobbra és ott a "217"-es ajtón bekopogtam és benyitottam.Hát a látvány miatt eléggé leblokkoltam.

Anyu testéből csövek álltak ki és közben pihent.A nevelőapám meg mellette törött bal karral és lábbal ült.De valami hiányzott!Meg van Krisztina hiányzót!Vajon hol van??De miközben ezen gondolkoztam már csak azt veszem észre,hogy valaki megölelt jó szorosan.

-Leila hát mégis csak eljöttél! - ölelt meg még egyszer József.
-József,jaj annyira aggódtam miattatok és mi történt,hol van Kriszti,ugye neki nem esett baja?? - kérdeztem miközben már a sírás kerülgetett.
-Lay nézz rám kincsem!Tudod autóbaleset!Épp a boltból jöttünk haza amikor a kereszteződésen hajtottunk át amikor észre veszem,hogy egy kamionos belénk jönn erre felkiált anyukád és én meg megpróbálom elrántani a kormányt,de addigra már késő volt.Anyud pont azon az oldalon volt ahol történt a csapódás és sajnos komába esett.Nekem csak a karom és a lábam törött el.Kriszti pedig,képzeld neki csak zúzódása lett! - Én sírtam miközben anyuhoz sétáltam és hallgattam József meséjét.Aztán visszafordultam.
-Jaj annyira örülök hogy legalább neki nem esett nagyobb baja és hol van?? - tettem fel a jelen pillanatban számomra elég fontos kérdést.
-Lent van ilyen gyerek vigyázóban amíg mi itt vagyunk,de egy baj van,hogy én nem tudok rá vigyázni és anyud sem - itt őt is elkapta majd nem a sírás,de mégsem sírt - és már nem tudnak rá vigyázni,jaj Lay lehetne egy kérésem amíg anyud fel nem épül tudnál rá vigyázni?? - kérdezte meg tőlem én megint csak leblokkoltam.
-Én én ... nem tudom ... apu nekem ott van a suli meg minden,de szívesen vigyázok rá és még megkel kérdeznem aput,de ő talán biztosan belemegy! - jelentettem ki határozottan.
-Én beszélhetek vele,és jaj nagyon örülök ennek.Köszönöm szépen Leila!!! - szorongatott meg.
-És ha gondolod mi is szívesen segítünk mindenben amíg veled lesz! - szólt közbe Nes.
-Köszönöm!Jaj de buta vagyok,apu ők itt a barátaim Renesmee és Aston.Ő itt a nevelő apukám és anyu de őt... - itt el sírtam magamat.
-Semmi ez csak természetes barátoknál! - jelentette most ki Aston.Én mindkettőjükhöz oda mentem és megöleltem.

Ezután még beszélgetünk és elköszöntünk aputól.Elindultunk Krisztihez.

Mikor Krisztina meglátott,örömében fel állt és odaszaladt hozzám.Én amikor megláttam milyen ügyes megvártam még ideér hozzám és megpörgettem a levegőben.Együtt újra vidáman nevetünk,mintha semmisem történt volna.Majd puszi csatát kezdtünk el.Végül Krisztike nem bírta és örömében felkiáltott.
-Lay eég!szeretjek!! - mondta nekem.Jaj milyen cuki - gondolkoztam el.
-Rendben ugye tudod,hogy nagyon-nagyon-nagyon hiányoztál!!Szeretlek én is téged! - majd még egy puszi és elsírtam magam persze ez csak pár könnycsepp a szememben-Jé ma biztos síros nap van!- gondolkoztam el. - Szeretlek!Ők itt a barátaim Nes és Ash.Velünk jössz jó?? - kérdeztem meg,majd láttam,hogy egy nő közelit hozzánk.
-Oké!Sziasztok!A nevem Krisztina Adain - jelentette ki a picur.
-Szia! - jött a válasz rá.

-Jó napot,én Amanda Lassen vagyok!Remélem tudja,hogy innen csak engedéllyel viheti el a gyereket!De persze azt is csak úgy ha valamelyik hozzá tartozója! - szidott le.
-Jó napot!Ő itt a testvérem és apu mondta,hogy jöjjek le és vigyem magammal,ha nem hisz nekem,kérem hívja fel a 217-es szobát! - jelentettem maga biztosan.És erre a pici nevetni kezdett.Hát igen velem senki ne kezdjen ki! - gondoltam magamban.
-Rendben,de kérem várjanak itt! - szólt még vissza és hívta is a aput.

-Kriszti hozd ide a cuccodat jó?? - néztem rá.
-Oké! - jelentette ki.

-Nagyon aranyos a hugicád Lay! - nézett rám Ash és én elpirultam.
-Köszönöm! - motyogtam.
-És hasonlít is rád! - szólt Nes.
-Ezen még nem gondolkodtam.De azt hiszem igaz! - válaszoltam.
-Az biztos és láttad a nőt amikor visszaszóltál neki milyen fejet vágott! - Ash.
-Az biztos! - Nes.
-Kíváncsi leszek,hogy fog ezután szólni nekünk és tényleg köszönök nektek mindent amit értem/értünk tesztek! - néztem rájuk.
-Semmiség! - egyszerre! És egy jót nevetünk ezen.

-Tessék itt van mindejn! - jött vissza baba.
-Add csak ide majd viszem én jó?? - kérdezte Nes.
-Oké - mondta Kriszti.

-Öhm rendben vihetik és viszlát vigyázzanak magukra!De mielőtt elmennek itt kérem írja alá! - szólt Amanda.És én alá írtam és mentünk is ki.

-Menjük eni vajamit éhes vajok! - jelentette ki Kriszti a kezemben.
-Oké,ti is benne vagytok?? - kérdeztem most a többieket.
-Igen! - mondták egyszerre amin már négyen nevettünk.

Elindultunk a legközelebbi étterem felé négyen.De most már gyalog.

Sziasztok!
Megint megjött a friss!Ahogy azt ígértem!Remélem megér nektek pár szavas kommentárra!A kövit szerintem úgy péntek délután fele tudom hozni,addig is Puszancs<3 Nika:)