Leila ezeket viseli a bulin*.* ^^,

Leila ruhája és cipője:

Leila karkötője:

29. fejezet és egyben az utolsó is – Egy jó nap…

(Leila szemszöge)

„Ash hirtelen megragadta a kézfejemet, de elsőnek félénken hátra pillantott, hogy megbizonyosodjon róla, szabad - e a pálya. Mikor meggyőződött róla, balját anyagul zsebre vágta, amíg másikkal összefonódott kezeinket lóbálta.”

- Lay, kicsim kérlek, gyere ide egy kicsit… - szólt anyum félénken!? „most miért halkította lejjebb a hangját?Ha lehalkitja tuti valami fontosat akar mondani. Wííí remélem, arról akar beszélni, hogy hogy áá mindegy csak mondja el! * közben pedig sunyin elmosolyodok.

- Megyek máár. – elengedtem szerelmem kezét, addig apu, Tinu és Ash fojtatták az utat.”Ajjaj ebből még baj lesz!”

*pár pillanat múlva *

- Tessék,anyuciiii. Mondani szeretnél valamit? – kérdeztem izgatottan.

- Háááát … én és a többiek arra gondoltunk, hogy mi lenne ha

- Haaaa? – vágtam a szavába.

- Ha lenne, kedved akkor nyugodtan ott aludhatsz a barátodnál. Persze felelősség teljesen!!

Hát kicsit sem lepődtem ám meg. Na, erre még gondolni sem mertem. És ááá ez nagyon – nagyon jóóó hííííír! – vigyorodtam el.

- Jaj, anyu, köszönöm, köszönöm. Persze felelősség teljesek leszünk.

- Oké. Na, menjetek és érezzétek magatokat jól!! - eliramodtam a szerelmem felé, hogy elújságoljam az igazán kellemes hírt.

Felmentünk a szobámba összepakolni a cuccokat. Hamar elköszöntünk mindenkitől, majd már indultunk is.

*fél órával később, a megérkezés pillanatában*

- Megérkeztünk! – kiáltott fel boldogan Ash.

- Látom! – mosolyodtam el, én is.

Bepakoltuk a cuccaim a barátom szobájába. Csodával határos módon most a ház tiszta üres volt, sehol senkit nem lehetett látni. Elmentünk ebédelni.

- Gyere velem szerelmem, igaz, hogy ezt holnap szeretem volna odaadni, bár meggondoltam magam és inkább most a legalkalmasabb rá.

Ezután Aston felhúzott a szobájába. Leültetett az ágyra, ő addig az éjjeli szekrényéhez ment és kihúzta a fiókot. Azután kivett belőle egy kis dobozt, visszazárta a fiókot és leült mellém.

- Tudod, “Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.”

/Honoré De Balzac/

Azt hiszem meghatottam, ahogy ezeket a szavakat meghallottam.

- Szeretlek – közelebb hajolt hozzám, és megérintette ajkaim. Egy hosszú szenvedélyes csók után átnyújtotta a dobozkát.

Szép lassan kinyitottam és kivettem a gyönyörű karkötőt. Az egész egy lánc, amin egy csodaszép szív-alakú medál körbeölel egy meseszép kék kristályt és egy nagyon szép farkas medál díszíti.

- Köszönöm, ez ez nagyon szép! – csókoltam meg – Felteszed!? – néztem rá szépen.

- Persze, add csak ide nekem!!

Feltette rám, majd ismét megcsókolt.

***

Este mikor megérkeztek Suék kicsit beszélgettünk, és filmeztünk is.

A másnaposokat néztük meg. Aminek a lényege nagy vonalakban: 4 pasi legénybúcsúzik, majd másnap reggel kiderül, hogy elhagyták a vőlegényt. Majd elindulnak megkeresni.

Hatalmas poén, aki még nem látta nyugodtan megnézheti!!

Elmentünk vacsorázni, utána felmentünk aludni…

***

Reggel én keltem fel legelsőnek. Ránéztem a telefonomra és döbbenten vettem észre, hogy sajnos ma van a nyár utolsó napja. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam egy jó kis programot.

Kiosontam a szobából és mindenkit felhívtam aki számít nekem, Ashnek, és persze nincs jelen pillanatban a környéken.

Majd visszamentem felkelteni a pasimat.

-Jó reggelt szerelmem. Hasadra süt a nap. - kuncogtam.

-Az ilyen reggeleket megtudnám szokni. - morgott elismerően.

-Én is, de gyere menjünk le reggelizni.

Mindenkit lent találtunk a konyhában.

-Jóó reggelt család! - köszönt be Ash.

-Nektek is! - kontráztak rá a többiek.

-Lenne kedvetek lejönni ma velem a partra, úgy ebéd után? - kérdeztem rá, amint leültünk enni.

-Igen! - válaszolták kórusban.

-Oké.

Megreggeliztünk, majd összepakoltuk a dolgokat.És megindultunk a partra.

-Na, végre már azt hittük soha nem érkeztek meg! - kiabált Paul és Emmett egyszerre. NA, mégis csak megérte a ma reggeli telefon számla...

-Sziasztok nektek is! - vigyorodtam el.

-Most, hogy már mindenki megérkezett ideje elindítani a nyár utolsó napjának buliját!! - szólalt meg Carlisle.

Sziasztok!
Megjött a friss:)
És egyben az utolsó feji is, még lesz egy epilógus és utána egy ideig majd szüneteltetni fogom a blogot!
Azért nagyon remélem megér nektek pár kommival!
Puszancs <3 Nika:)